Hát nem tudom

Úgy döntöttem, mostantól néha ide fogok írni, ha valami foglalkoztat. A jól bevált papír-ceruza módszerhez túl lusta vagyok. Az se túlzottan érdekel, hogy ki olvassa el, az meg mégannyira sem, hogy talál-e benne bármi értelmet. Esetleges mellékhatásokért nem vállalok felelősséget.
Na erről ennyit.
És akkor szóval.
Mire idáig eljutottam, teljesen elfelejtettem, mit is akartam olyan nagyon leírni. Úgyhogy akkor most csak rizsázok mindenféléről, ami éppen eszembe jut. Amolyan összefüggéstelen módon.
Olyan semmilyen kedvem van ma. Nem igazán tudok magammal mihez kezdeni, pedig millió dolgom lenne. Kezdjük onnan, hogy egy hónap múlva érettségi. Nyilván mindenki tanul ilyenkor. Hát én nem. Egyszerűen nem tudom rávenni magam. Pedig emeltezek bioszból. Félek is tőle rendesen, de ahelyett, hogy igyekeznék minél több információt az agyamba zsúfolni, itt ülök és hülyeségeket irogatok. Igazán remek. Akkor már találhattam volna valami értelmes elfoglaltságot is. Mondjuk írhatnék. Még ötleteim is vannak, de egyszerűen nem megy. Nem tudom, hogy túl lusta vagyok-e vagy mi, de nem vagyok képes semmi kreatívra.
Többnyire azzal töltöm napjaimat, hogy Supernaturalt nézek. Vagy videókat róla. Vagy ha épp nem akkor erről beszélek. Ha még azt sem, akkor erre gondolok. Neem, nem vagyok függő, kicsit sem. De hát tehetek én arról, hogy ennyire fantasztikusan csodálatosan érdekes, és izgalmas, megható, és Sam, Dean meg Castiel, nem is beszélve az Impaláról, Bobbyról és Gabrielről, és hogy, megmég... Na jó, befejeztem. Most már bárki átérezheti, hogy mit zúdítok napi 24 órában a barátaimra. És csak egy érti, hogy miről beszélek. Mindig muszáj valamiért rajonganom. Erre legalább akkora szükségem van, mint oxigénre. De tényleg. Lehet az egy könyv, zene, film, egy ismerős, sport, vagy akármi, de ez alapvető része az én kicsi világomnak. Ha épp semmi nem köt le, akkor teljes depresszióba esem, és az nagyon rossz. Akik ismernek, tudják, hogy néha erőteljes túlzásokba tudok esni, és olyankor kb semmi nem érdekel.
Mostanában igyekszem viszonylag jónak lenni, mármint hogy nem iszom, nem maradok fenn hajnali kettőig, nem teszek kárt magamban, hogy legalább ezzel próbáljam növelni az esélyem a sikeres érettségire. Ha-ha-ha. Jóvicc. Mintha ezzel most minden meg lenne oldva. Tudom, hogy koncentrálnom kéne, de nem megy. Ez van. Nem vagyok elég kitartó. Most meg elment a kedvem attól, hogy folytassam ezt a bejegyzést. Pedig bőven tudnék még miről írni. Na mindegy.
Inkább megnézek még egy részt a... Na, talán mégsem. Talán inkább tanulok. Vagy nem. inkább nem. Inkább csak hallgatok valami jó zenét.